A Naprendszer bolygói

A bolygók mint szereplők

Képzeld el, milyen lenne, ha színpadon mutatnák be az életedet. A rendező gyorsan észrevenné, hogy egy egyszemélyes darabot nagyon nehéz színpadra állítani, így az jutna az eszébe, hogy a személyedből egy egész drámát alkot. Ezért feloszt téged különböző szerepekre, tehát elkülöníti a benned élő lelki részeket, és valamennyit más-más személyre osztja. Miután a családokról szóló tévésorozatok nagyon népszerűek, ezért az egyes személyek a családtagok szerepét játsszák.

A darabban szerepel tehát egy apa, egy anya, nyolc testvér és egy anyai nagynéni, akiről nem tudni, hogyan került ide, de most részt vesz a darabban. Te, mint indivíduum azonban nem létezel, mert ezek a személyek a Te személyiséged részei. Te magad csak részekre osztva, egyéni sorsok hálózataként létezel.
Az ideális család szerkezete a következőképpen nézne ki:

Az apa  a család feje. Ő határozza meg, ki mit tesz a családban. Az ő szavának van a legnagyobb súlya. Szilárdan tartja kézben a gyermekek nevelését, meghatározza, hogyan kell viselkedni, hol tölti a család a szabadságát, mikor kell este hazaérnie a gyerekeknek – összességében, mit szabad és mit nem. Ő a családfenntartó, ő határozza meg a család politikáját.

Az anya kevésbé szigorú szülői hatalmat testesíti meg, de ő is domináns szerepet tölt be, ám a hatalmi igénye inkább az élet tápláló (élelem, öltözködés) és védő (vigaszt nyújtó) aspektusára terjed ki. Ahol az apa szigorú, ott az anya megengedő. Ennek ellenére az anya is részt vesz az apa elképzeléseinek és szándékainak az érvényesítésében, és a saját területén egészíti ki ezt. Ha az apa a meghatározó rész, ekkor az anya a gondoskodó. A két szülő a gyermekek későbbi, relatív önállótlanságának a kiindulási pontja. Mindketten tanácsot adnak, segítenek és vigasztalnak.

A lényegében nemi jegyek nélküli fiúról az első pillantásra nem lehet felismerni, hogy fiú-e vagy lány. Magas, karcsú, szemüveges (a sok olvasás miatt), és élénken részt vesz minden intellektuális beszélgetésben. Rettenetesen sokat tud, sok mindent megismert a világból, és mindenre van tudományos, vagy legalábbis nagyon okos magyarázata. Senki sem tud a családban értelmesebben beszélni. Állandóan továbbképzi magát, és a családtagok ezért időnként „professzornak” nevezik.

A csodaszép lány már megszerezte a férfiakkal kapcsolatos első tapasztalatokat (amelyek nagyon tetszettek neki). Ápolja magát, megmutatja érzéki oldalát, a család gyönyörűnek tartja. Nagyon szimpatikus, vonzó, szívesen fest és zenél, öröm ránézni. Őt nevezzük „szépségnek”.

A másik fiú erős, nagyon energikus, izmos és bátor. Mindig elsőként van ott, ahol valamit fel kell emelni, meg kell mozdítani, vagy meg kell javítani. Időnként egyik-másik testvérének le is kever egy pofont, nehezen fékezi magát, de mindig (csodálatosan) közvetlen és őszinte. Sohasem haragtartó.

A másik fiú derűs, egész nap ragyogóan optimista (kissé testes), és semmit sem vesz komolyan. Jó természetét gyakran fűszerezi bibliai idézetekkel, amelyeket meglepően jól ismer, de sohasem vesz igazán komolyan. Szívesen vitatkozik a mindentudó „professzorral” az élet értelméről, de lényegében elbeszélnek egymás mellett, másként értelmezve az elmondottakat.

A következő fiú a megtestesült komolyság. Nem beszél ugyan sokat, de ha kinyitja a száját, akkor mindig az emberi léttel együtt járó kötelezettségekről van szó. Ő őrködik a családi morál felett. A többiek gyakran igyekeznek elkerülni a társaságát, mert vele sohasem érezhetik igazán jól magukat, hiszen még a vicceken is ritkán nevet. Már a jelenlétével is lelkiismeret furdalást ébreszt mindenkiben. Ha azonban a világ előtti megjelenésről van szó, mindenki hozzá fordul.

Ez az öt gyermek lényegében már felnőtt, de van még három fivér. (Igen, ebben a családban a férfiak vannak túlsúlyban, ebből adódik a problémáik egy része is, hogy nehézségek támadnak a női szerepekkel. Hiszen a családban csak ketten képviselik a női nemet, akik mintául szolgálhatnak a férfiaknak: az „anya” és a „szépség”.

Van még egy fiatalabb fiú, akinek a forradalmi nézeteitől gyakran elakad a többi családtag lélegzete. Mindig kész a meglepetésekre, sokszor felkavarja a család életét, és sohasem lehet rá számítani. Nem azért, mert megbízhatatlan, hanem mert mindennap újabb és újabb extrém ötleti támadnak – melyekkel különösen a „komoly” fivért szereti elborzasztani. Számítógépe is van, ő a legnyitottabb a családban, őt nevezzük „heurékának”.

A másik fivér nagyon csendes, félénk fiatalember. Ő tűnik fel a legkevésbé a családban, Sohasem szólalna meg, ha nem kérdezik, jelen van ugyan, de valahogy mintha mégsem lenne ott teljesen. Legtöbbször visszahúzódik a szobájába, sokat meditál, misztikával foglalkozik, de erről nem beszél. Időnként halk elektronikus zene hallatszik ki a szobájából – szokatlan hangok. Ő a „csendes”.

Az utolsó. egyben legfiatalabb fiú mindenkinek az idegeire megy. Valamiképpen ő a család fekete báránya, de senki sem tudná megmondani, miért. A jelenlétében a többiek kellemetlenül érzik magukat. Mindig végletes álláspontot képvisel, az egész személyisége, stílusa más, és átható erővel rendelkezik, amellyel mindenhová elér. Úgy tűnik, mintha belelátna  a többiek lelkébe, ezért manipulálni tudná őket. Ő a „végletes”.

És igen, ott van még az anyai nagynéni. Már nem fiatal, és a helyzetét sem lehet egyértelműen meghatározni. Ám nagyon sok embert ismer, és ő jelenti a családtagok egymás közötti és a világhoz fűződőd kapcsolatának hajtóerejét. Vendégeket hurcol haza, majd azt mondja a családtagoknak: „Feltétlenül meg kell ismerkednek X. úrral vagy Y asszonnyal!” A meghívottak és családtagok között valahogy zavarok és félreértések támadnak. Így a családtagok a leggyakrabban igyekeznek elkerülni a megismerkedést. Röviden, mindig nagyon jelentős (pozitív vagy negatív) következményekkel járó találkozásokról van szó. Nevezzük ezért  a nagynénit „házasságközvetítőnek”.
Így nézne ki tehát egy megszokott család, amelynek a tagjai a színpadon eljátsszák életed különálló, és mégis összetartozó képekből álló színdarabját.

(Részlet Peter Orban: Asztrológia és terápia c. könyvéből)